Szerencsére
sok jó barátunk van, hosszú ideje összetartó és összeszokott társaság. Az évek
során mindenhol gyerekekkel bővültek a családok, így lassan óvodányi gyereksereg
vesz körül bennünket, egy-egy összejövetelen.
A
Mikulás ünnepség megszervezésének gondolata valamikor november elején fészkelte
be magát a fejembe, a férjem pedig osztotta és támogatta a lelkesedésem:
rábólintott. Az előkészületek rengeteg munkát és energiát igényeltek, de
mindennek az
eredménye egy igazán remekül sikerült Mikulás ünnepség lett. A gyerekek nagyon
élvezték, én pedig - a készülődést és magát az eseményt is - azt
hiszem, legalább annyira, mint ők. Jó volt kitalálni, megtervezni és megvalósítani
az egészet, végül pedig látni, hogy a gyerekeknek mennyire tetszik a
mulatság.
A
dekoráció olyan jól sikerült, hogy akadt olyan kislány, akinek meg kellett
mutatnom, hogy pontosan hogyan is készítettem a muffinok sapkáját, és a
sütiket, valamint a
szendvicseket díszítő, fogpiszkálókra tűzött zászlókat és táblácskákat. Egy
másik pedig összegyűjtötte és hazavitte őket, és - ahogy később az anyukája
mesélte - bekerültek a féltve őrzött kincsek közé... :)
Az
ünnepségre készített finomságokat és szendvicseket díszítő táblákról Mikulások,
hóemberek, és téli sálba burkolózott nyuszik integettek, ahogyan az
összejövetelre invitáló meghívóról is. A terített asztal fölött pöttyös
zászlógirlandok fogadták a
gyerekeket, akiknek névre szóló szívószálak is készültek, színes
szalvétagyűrűkkel és vicces-vidám sütikkel.
Az
egyik rénszarvast
formált, a muffinokon pedig fehér-piros csíkos és pöttyös Mikulás-sapkák
ücsörgtek, tetejükön vattapamacs-bojttal. Készült almatorta és csokis marlenka,
a Mikulás pedig névre szóló ajándékokat osztott mindenkinek.
Az
ajándékokat rejtő zsákokat drapp és piros lenvászonból varrtam, a beléjük
kerülő apróságok és édességek beszerzését pedig már hetekkel korábban
elkezdtem . Alma, mogyoró, mandarin, gumicukrok és csokik kerültek a
zsákokba, valamint egy-egy személyre szóló kis apróság. Volt, aki könyvet
kapott, más nyomdát vagy gyurmát, zsírkrétát és matricát. A lányok színes
hajcsattokat...
Nem
kell nagy dolgokra gondolni, a százforintos boltok kínálata remek lehetőséget
nyújt az ajándékok beszerzésére, és az édességeket sem egyszerre, hanem hétről-hétre,
apránként, az amúgy is esedékes bevásárlások során szereztem be.
Az
ünnepség előtti készülődés egyik legemlékezetesebb élménye a zsákok
összekészítése volt, amiben a férjem és a Mikulás is segített, aki előző este
ellátogatott hozzánk, átbeszélni az utolsó simításokat is... :) A világ
legnagyszerűbb Mikulása is a barátaink közül került ki, és termetével, valamint
a lelkesedésével valóban nagyon hitelesen formázta meg a Télapó figuráját, még
Krampuszt is hozott magával! :)
A
zsákokat egyszerű spárgával kötöttük össze, és mindenkinek névre szóló kis
plecsnit fűztünk rá, amit előzőleg számítógppel készítettem, és a dekorációkkal
együtt esténként foglalatoskodtam a kivágásukkal. Amikor elkészültünk
velük, a tizennyolc zsák együtt nagyon mókás - és számomra igazán szívet
melengető - látványt nyújtott!
A
másnapi ünnepség egyik nagyszerű meglepetése pedig az egyik baráti
házaspár által készített, saját palackozású pálinka volt, amit az apukák
kaptak, Adventi naptárnak elkészítve. Az anyukáknak szintén saját készítésű és
csomagolású lekvárral kedveskedtek.
Öröm volt nézni a gyerekeket és hallgatni a viccesebbnél viccesebb megjegyzéseiket, vagy látni, ahogy a legbátrabbaknak is inába szállt a bátorsága, a naaaaagy Télapó láttán. Ahogy az egyik kisfiú alig hallhatóan súgta válaszképp anyukájának, hogy igen, találkozott ő már a Mikulással korábban is, de az nem volt ekkora! :)
Kapcsolódó bejegyzések:
Öröm volt nézni a gyerekeket és hallgatni a viccesebbnél viccesebb megjegyzéseiket, vagy látni, ahogy a legbátrabbaknak is inába szállt a bátorsága, a naaaaagy Télapó láttán. Ahogy az egyik kisfiú alig hallhatóan súgta válaszképp anyukájának, hogy igen, találkozott ő már a Mikulással korábban is, de az nem volt ekkora! :)
Kapcsolódó bejegyzések:
