Legnagyobb
örömömre a családunk tagjai és az ismerőseink
szívesen nézegetik a fényképeket, amelyeket készítek. Így a hozzánk
közelállók figyelemmel kísérhetik az életünk publikálható eseményeit.
És bár
a memoár (jelen esetben viccesen csak „mamoár” :) hagyományosan különbözik egy
személyes naplótól, hiszen kevésbé intim, viszont publikus és az
„utókornak” íródik, én ezen keresztül (is) szólok a
gyermekeimhez. Nekik írok, rólunk. Az együtt átélt élményekről, és a
családomhoz, ezen belül is elsősorban a hozzájuk fűződő
gondolataimról.
A
személyes felvételeken túl, a blogon örökítem meg a gyerekekkel, vagy az ő
számukra készített kedves kis „alkotásokat” is. Legyen szó ünnepi
készülődésről, egy helyes gyerekruháról, az otthonunk vagy a kertünk
szépítéséről, esetleg egy ellenállhatatlanul finom édességről, itt minden
megtalálható.
A blog összegyűjtött emlékek sora: a mindennapjainkról szóló, fotókkal illusztrált bejegyzéseken keresztül idézem fel azokat az életünket alkotó apróságokat, amikből végül - ha visszanézünk majd - talán a legnagyszerűbb emlékek lesznek... Nem csak nekem. Nekik is!
A blog összegyűjtött emlékek sora: a mindennapjainkról szóló, fotókkal illusztrált bejegyzéseken keresztül idézem fel azokat az életünket alkotó apróságokat, amikből végül - ha visszanézünk majd - talán a legnagyszerűbb emlékek lesznek... Nem csak nekem. Nekik is!