Keksz, ajándékba

Ami a karácsonyi meglepetéseket illeti, néhány éve áttértem a „gasztro-ajándékok” készítésére. Nem csak azért, mert ezt tartom az ajándékozás egyik legszemélyesebb formájának, hanem azért is, mert - úgy érzem - ­­ebben vagyok leginkább önmagam. 

A hozzám legközelebb állóknak idén teafilter formájú kekszeket készítettem négyféle ízben, amihez aztán csomagolásképp kis dobozokat gyártottam. 

A teafilter kis papírkái, valamint a doboz díszítése számítógépes grafika, amit nyomtatás után méretre vágtam és ragasztottam. (Ez megoldható egyszerűbben is, ha választunk egy szép csomagolópapírt, és abból vágjuk ki a papírkákat, illetve 

a dobozt díszítő gyűrűt.) A dobozt selyempapírral béleltem ki, így egész mutatós kis desszertet sikerült varázsolni. (A csomagolás elkészítésének részletei itt találhatók.)

Az ehető ajándékoknak egyetlen hátránya van csupán: általában az ünnep előtti utolsó estékre korlátozódik az elvégzendő munka nagy része, hiszen nem lehet sokkal előbb elkészíteni őket. Tény, hogy nagy türelmem van az ehhez hasonló apróságokhoz, de be kell valljam, hogy a teafilterek és a dobozok elkészítése tényleg nagyon időigényes volt. Persze talán éppen ezért lehet igazán „értékelendő”. 

Az alap tésztát egy külföldi lapban talált, és már jól bevált Jamie Oliver recept alapján készítettem el, amit aztán különféle fűszerekkel ízesítettem. Így készült vaníliás, fahéjas, gyömbéres és citromos keksz. A tészta nagy előnye, hogy nem növekszik a sütés során, ennek megfelelően a végeredmény valóban keksz állagú és vékonyságú lesz.  

A konyhában segíthetnek a gyerekek is, hiszen a tészta kiszaggatása vagy a kész kekszek csokoládéba mártogatása igazán nekik való feladat! :)

Hozzávalók (kb. 80 db kekszhez - 4 ízben): 

• 37,5 dkg liszt

• 25 dkg margarin

• 14 dkg porcukor

• 1 teáskanál vaníliás cukor

• 1 tojássárga

• 1 kávéskanál fahéj

• 1 kávéskanál gyömbérpor

• 1 citrom reszelt héja, és néhány csepp citromlé

• 4 csepp vanília aroma

Dekoráció hozzávalói: 

• 5 dkg jó minőségű csokoládé

• 2,5 dkg margarin

Elkészítés:

1. A porcukrot, a vaníliás cukrot és a tojás sárgáját keverjük habosra, majd adjuk hozzá az előzőleg mikrohullámú sütőben kissé felolvasztott margarint. 

2. Szitáljuk bele a lisztet, és kézzel dolgozzuk össze a masszát. 

3. Fél órára tegyük hűtbe. 

4. A fél óra elteltével borítsuk nyújtódeszkára az egészet, gyúrjuk pár percig, majd vágjuk négy egyforma darabra. 

5. A négy darabot ízesítsük különféle fűszerekkel: az elsőt egy kávéskanál gyömbérporral, a másodikat egy kávéskanál fahéjjal, a harmadikat egy megmosott citrom lereszelt héjával és pár csepp citromlével, a negyediket pedig vanília aromával (vagy valódi vaníliarúd kikapart belsejével). 

6. A tésztákat külön-külön nyújtsuk kb. 2 mm vékonyságúra úgy, hogy sütőpapírt helyezünk alá és fölé is. A sütőpapír nagyon nagy segítség, mert így a tészta nem ragad sem a deszkára, sem a nyújtófára, és egyenletes vékonyságúra tudjuk nyújtani.

7. A tésztát a sütőpapírral együtt emeljük át a sütőlemezre. A formákat a sütőlapon vágjuk ki, a felesleget pedig szedjük ki közülük. Így elkerülhetjük, hogy a szabályos kis filterek eldeformálódjanak. 

8. Ha valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy van téglalap alakú sütikiszúró formája, akkor bátran használja, és a végén csippentse le a filterek két felső csücskét. Mivel nekem nincs ilyen formám, én a tésztát először hosszú, 3 cm-es csíkokra vágtam, majd ezt tovább kis, 4,5 cm hosszú téglalapokra, végezetül levágtam a forma két felső sarkát. 

9. Sütés előtt egy zsákvarró tűvel szúrjunk lyukat a kekszek tetejére: ezen fogjuk majd átvezetni a cérnaszálat, ami a teafilter címkéjét tartja.  

10. A kekszeket előmelegített, 160 °C-os sütőben, légkeveréses üzemmódban süssük, kb. 10 percig.

11. Ha a kekszek megsültek és kihűltek, mártsuk őket margarinnal felolvasztott csokoládéba, és egy rácson hagyjuk megdermedni őket. 

12. A filterek tetejére szúrt lyukon keresztül fűzzünk cérnát a kekszekbe, végül ragasszuk rá a címkéket.

(A megadott mennyiségből kb. 80 db, 3×4,5 cm-es keksz készíthető.)

Karácsony 2012

Léna, félévesen

Top Gun

Adventi naptár

Bár Gergő még nincs kétéves, arra gondoltam, megpróbálkozom: hátha értékeli az Adventi naptárat, ami minden napra rejt számára egy pici kis meglepetést. Egy 24 darabos muffinsütő formát használtam alapnak, aminek a mélyedéseit édességekkel töltöttem meg. A napokat jelző számokat számítógéppel készítettem, majd kivágtam és a mélyedésekbe illesztettem őket. Ragasztóra sem volt szükség, mert a formák fölött vékony perem húzódik, amibe éppen beleilleneka színes kis körök. Végül megkértem a férjem, hogy a sütőforma tetjére fúrjonkét lyukat. Átfűztem rajta egy piros-fehér pöttyös szalagot, és így a falraakaszthattam a naptárt.

Gergőnek magyarázom, hogy minden nap kinyitunk egyet, és mire elfogy az összes, Karácsony lesz. Az első napokban nem nagyon érdekli a dolog, pedig úgy terveztem, hogy az aznapi ablakocska kinyitása a reggeli szertartások része lesz. Talán még kicsit korai volt neki, ráadásul nem rám ütött: nincs annyira oda az édességért...

Aztán eltelik egy hét, és 10-e körül már ő maga jön: kézen fog és húz maga után, hogy „Anuka, gyeje”, megáll a falra akasztott naptár alatt, felnéz rá, odatol egy széket és már mászik is föl rá. Vigyorog és izgatottan várja, hogy az aznapi köröcske mit rejt számára, közben szüntelenül ismételgeti, a „naptár” és „csoki” szavakat... (Ha esetleg reggel kinyitott már egyet az apukájával, akkor délután még bepróbálkozik nálam is, mintha az aznapit még nem nyitottuk volna ki... :) És hát, még az is kiderülhet, hogy mégiscsak rám ütött: a mindennapi szóhasználatában azóta előkelő helyet foglal el a „csoki”. Talán mégsem volt olyan nagyon korai a naptárkészítés... :)

Rénszarvasos téli keksz

A keksz alapjául szolgáló receptet Jamie Olivertől kölcsönöztem. Egyszerű elkészíteni, csupán egy aprócska trükközés szükséges hozzá, és nagyszerűen variálható különböző fűszerekkel ízesítve. A gyerekeknek szervezett Mikulás-ünnepségre rénszarvasokat formáztam belőle, és bátran állíthatom, hogy megérte, mert igazán nagy sikere volt! :) A kekszek a sütés során nem emelkednek meg, így nem is deformálódnak: olyan vastagságúak lesznek, amilyenre előzőleg nyújtottuk őket. Szerintem ez nagy előny, főleg, ha valamilyen figurát szeretnénk készíteni a tésztából, mert a végeredmény is feliserhető lesz! :)

Hozzávalók (kb. 60 db, 5 cm átmérőjű kekszhez): 

• 37,5 dkg liszt

• 25 dkg margarin


• 14 dkg porcukor

• 1 teáskanál vaníliás cukor


• 1 tojássárga


Dekoráció hozzávalói: 

• 3 dkg jó minőségű csokoládé

• 1,5 dkg margarin

• piros színű marcipánmassza

Elkészítés:

1. A porcukrot, a vaníliás cukrot és a tojás sárgáját keverjük habosra, majd adjuk hozzá az előzőleg kissé felolvasztott margarint. 

2. Szitáljuk hozzá a lisztet, és kézzel dolgozzuk össze a tésztát. 

3. Fél órára tegyük hűtbe. 

4. A fél óra elteltével borítsuk nyújtódeszkára az egészet, gyúrjuk pár percig, majd egy sütőpapírt a tészta alá és fölé helyezve nyújtsuk kb. 3 mm vékonyra. A sütőpapír nagyon nagy segítség, mert így a tészta nem ragad sem a deszkára, sem a nyújtófára, és egyenletes vékonyságúra tudjuk nyújtani a tésztát. 

5. Ha kész vagyunk, a tésztát a sütőpapírral együtt emeljük át a sütőlemezre, amiben majd sütjük a kekszet. Mivel ez egy nagyon lágy tészta, a korongokat már a sütőlapon szúrjuk ki, a felesleget pedig szedjük ki a formák közül. Így elkerülhetjük, hogy a szabályos körök eldeformálódjanak. 

6. A kekszeket előmelegített, 160 °C-os sütőben, légkeveréses üzemmódban süssük, kb. 10 percig.


Díszítés:
1. A marcipánból apró kis golyókat gyúrunk, ebből formázzuk a rénszarvas orrát.

2. A csokoládét apró darabokra törjük, és a margarinnal együtt felolvasztjuk.

3. A masszát kis műanyag zsákba kanalazzuk, amelynek az alján apró lyukat vágunk. A kihűlt kekszekre a zsák segítségével rajzoljuk meg a rénszarvas agancsait és szemeit.

4. Ha a csokoládé megdermedt, már csak az orrocskákat kell a helyére illesztenünk, és várhatjuk is a gyerekeket! :)

(A megadott mennyiségből - a használt forma átmérőjéhez mérten - kb. 60 db keksz készíthető.)

Botondnak

Nemrégiben megszületett Balázs és Barbi kisfia, Botond. Még a pici megszületése előtt nekifogtam egy apró kis sapka megkötésének, aminek a színeit és mintáját a korábban vásárolt csíkos zoknik inspirálták. Hasonló módon készült, mint Marlenka sapkája, a fazonja azonban egy picit másmilyen lett. A szülők kaptak emlékbe egy bekeretezett képet is, ami Botond születésének főbb adatait őrzi, a róla készített legelső felvételekkel együtt.

Mikulás ünnepség

Szerencsére sok jó barátunk van, hosszú ideje összetartó és összeszokott társaság. Az évek során mindenhol gyerekekkel bővültek a családok, így lassan óvodányi gyereksereg vesz körül bennünket, egy-egy összejövetelen. 

A Mikulás ünnepség megszervezésének gondolata valamikor november elején fészkelte be magát a fejembe, a férjem pedig osztotta és támogatta a lelkesedésem: rábólintott. Az előkészületek rengeteg munkát és energiát igényeltek, de mindennek az eredménye egy igazán remekül sikerült Mikulás ünnepség lett. A gyerekek nagyon élvezték, én pedig - a készülődést és magát az eseményt is - azt hiszem, legalább annyira, mint ők. Jó volt kitalálni, megtervezni és megvalósítani az egészet, végül pedig látni, hogy a gyerekeknek mennyire tetszik a mulatság. 

A dekoráció olyan jól sikerült, hogy akadt olyan kislány, akinek meg kellett mutatnom, hogy pontosan hogyan is készítettem a muffinok sapkáját, és a sütiket, valamint a szendvicseket díszítő, fogpiszkálókra tűzött zászlókat és táblácskákat. Egy másik pedig összegyűjtötte és hazavitte őket, és - ahogy később az anyukája mesélte - bekerültek a féltve őrzött kincsek közé... :) 

Az ünnepségre készített finomságokat és szendvicseket díszítő táblákról Mikulások, hóemberek, és téli sálba burkolózott nyuszik integettek, ahogyan az összejövetelre invitáló meghívóról is. A terített asztal fölött pöttyös zászlógirlandok fogadták a gyerekeket, akiknek névre szóló szívószálak is készültek, színes szalvétagyűrűkkel és vicces-vidám sütikkel.

Az egyik rénszarvast formált, a muffinokon pedig fehér-piros csíkos és pöttyös Mikulás-sapkák ücsörgtek, tetejükön vattapamacs-bojttal. Készült almatorta és csokis marlenka, a Mikulás pedig névre szóló ajándékokat osztott mindenkinek.

Az ajándékokat rejtő zsákokat drapp és piros lenvászonból varrtam, a beléjük kerülő apróságok és édességek beszerzését pedig már hetekkel korábban elkezdtem . Alma, mogyoró, mandarin, gumicukrok és csokik kerültek a zsákokba, valamint egy-egy személyre szóló kis apróság. Volt, aki könyvet kapott, más nyomdát vagy gyurmát, zsírkrétát és matricát. A lányok színes hajcsattokat... 

Nem kell nagy dolgokra gondolni, a százforintos boltok kínálata remek lehetőséget nyújt az ajándékok beszerzésére, és az édességeket sem egyszerre, hanem hétről-hétre, apránként, az amúgy is esedékes bevásárlások során szereztem be. 

Az ünnepség előtti készülődés egyik legemlékezetesebb élménye a zsákok összekészítése volt, amiben a férjem és a Mikulás is segített, aki előző este ellátogatott hozzánk, átbeszélni az utolsó simításokat is... :) A világ legnagyszerűbb Mikulása is a barátaink közül került ki, és termetével, valamint a lelkesedésével valóban nagyon hitelesen formázta meg a Télapó figuráját, még Krampuszt is hozott magával! :)

A zsákokat egyszerű spárgával kötöttük össze, és mindenkinek névre szóló kis plecsnit fűztünk rá, amit előzőleg számítógppel készítettem, és a dekorációkkal együtt esténként foglalatoskodtam a kivágásukkal. Amikor elkészültünk velük, a tizennyolc zsák együtt nagyon mókás - és számomra igazán szívet melengető - látványt nyújtott!

A másnapi ünnepség egyik nagyszerű meglepetése pedig az egyik baráti házaspár által készített, saját palackozású pálinka volt, amit az apukák kaptak, Adventi naptárnak elkészítve. Az anyukáknak szintén saját készítésű és csomagolású lekvárral kedveskedtek. 

Öröm volt nézni a gyerekeket és hallgatni a viccesebbnél viccesebb megjegyzéseiket, vagy látni, ahogy a legbátrabbaknak is inába szállt a bátorsága, a naaaaagy Télapó láttán. Ahogy az egyik kisfiú alig hallhatóan súgta válaszképp anyukájának, hogy igen, találkozott ő már a Mikulással korábban is, de az nem volt ekkora! :)

Kapcsolódó bejegyzések: 

Adventi naptár, felnőtteknek
Rénszarvasos téli keksz

Adventi naptár, felnőtteknek

Az ötletes ajándékot a barátaink készítették, a vendégségbe hívott gyerekek szüleinek, hogy ne csak az apróságoknak kedveskedjen a Mikulás. A saját palackozású pálinka üvegén bejelölték a napokat, egészen karácsonyig, így szuper Adventi naptár lett belőle! Az ötlet szerintem zseniális, hatalmas sikert aratott! :)

Ünnepi pompa

A névnapom régóta elhanyagolható alkalom számomra, csupán a december beköszöntét jelzi. Ma sem kifejezetten emiatt van jelentősége, sokkal inkább azért, mert jó ideje most először van igazán karácsonyi hangulatom, már a hónap elején. Hetek óta azt várom, hogy díszbe öltöztessük a lakást, és esténként meggyújthassam a mécsesekbe és lámpásokba helyezett apró gyertyákat kint és bent is és, hogy a karácsonyi lámpafüzér fénye világítsa be a szobát, amikor odakint már sötét és hideg van.

Díszítjük a lakást, közben Gergő lelkesen rohangál, és a maga kis manónyelvén drukkolva nézi, amit csinálunk. Szeretne segíteni: ő is székre áll, és persze kíváncsian nézi, ahogy apuka kalapál. Léna vidáman kalimpál a kanapén és figyeli, hogy futtatjuk az ablak köré a fenyőgirlandot. A férjem mókásan morgolódik, ahogy próbálja felkötözni a girlandot és a díszeket, amiket - szerintem - egyáltalán nem mindegy, hova aggatunk... :)

Caro Emerald énekel a lejátszóból, és még ha nem is kifejezetten karácsonyi dalokat, de annyira vidáman és hangulatosan teszi, hogy jobbat el sem tudok képzelni a díszítéshez. Délutánra a hó is megérkezik: szép pelyhekben hull odakint. Ekkora már a feldíszített ablakon keresztül nézhetjük a hóesést, én pedig gondolatban a további dekorációkat tervezgetem. A kerbe, az ajtóra, az aszalra... Közben kiveszem az almatortát a sütőből - az illata betölti a lakást - nemsokára érkeznek a vendégek...

Az adventi koszorúnk teljesen egyszerű: tobozokból készült. A szépségét szerintem épp ez adja. Az udvart száraz virágokkal és termésekkel színesítem: mini fém kaspókba pakolva nagyon látványt vidám nyújtanak. 

A kedvenc, fából készült  tarkabarka nosztalgia karácsonyfadíszeket vékony faágakra aggattam, a hagyományos kültéri izzósor helyett pedig hangulatos lampionok világítanak odakint. Néhány háncsgolyó és egy-egy kedves, készen vásárolt dekorációs elem - köztük az aprócska rénszarvas, amit egy nagyon kedves barátomtól kaptam tavaly - igazán feldobja a kert hangulatát. 

Még a dermesztő hideg előtt sikerült beszerezni és elültetni néhány gyönyörűséges, fagyálló növénykét, köztük az egyik téli kedvencemet, a hóbogyót. És - bár ültetni nem kifejezetten szeretek - igazán megérte, mert nagyon szép látvány tárul a szemem elé, ha kinézek az ablakon! :)