Zoknicica

Még nem voltak gyerekeim, amikor ráakadtam az Életre kelt zoknik című könyvre, ami számos kis zoknilény ekészítéséhez nyújt segítséget. A kivitelezés az ígérthez mérten egyszerű és gyors, a gyerekek öröme pedig - nálunk legalábbis - leírhatatlan!

Még be sem fejeztem a zoknicicát, (hiányzott az egyik bajsza), de Gergő máris lecsapott rá és magához ölelve ismételgette, hogy „cica”... :) Leült vele a földre, odaállította a játékai mellé, mintha együtt játszanának, és onnan tudósított, hogy a „cica játszik” vagy, hogy a „cica eldőlt”... :)

Amikor pedig eljött az este és a lefekvéshez készülődtünk, a hóna alá szorította a csíkos kis cirmost, úgy totyogott a hálózsákjában. Másnap sem unt rá: simogatta, magához ölelte, miközben azt mondogatta, hogy a „cica szép” és „anyuka csinálta”... Amikor pedig indultunk itthonról, azt is közölte velem, hogy a „cica jön velünk”... :)

Őszintén szólva óriási boldogság, hogy ennyire tetszik neki és - bár temérdek játékkal rendelkezik - épp az általam készített cica ilyen kedves a számára...

A fotók tanúsága szerint ráadásul Léna is szívesen játszik a tarkabarka cicussal...

Az interneten keresgélve számos más zoknilény és állatka elkészítési módjára bukkantam. Található köztük nyuszi, de majom is. Utóbbinak valószínűleg még nagyobb sikere lenne, mint a cicának, mert Gergő kedvence jelenleg is egy plüss majmocska, ami nélkül elképzelhetetlen az élet.

A könyv alapján egyelőre egy csíkos cica készült, de tervben van egy második figura megvalósítása is, hogy mindkét gyerkőcnek legyen sajátja.