Marci,
a barátnőm kisfia 5 éves lett. A szülinapjára autópályát varrtam neki, amit
egész kicsire össze lehet hajtogatni, így bárhová magával viheti. Nagyon
izgultam, hogy fog-e neki tetszeni, egyáltalán akar-e majd játszani vele...?
Együtt bontottuk ki az ajándékot: szétnyitottam a tépőzárat, kihajtogattuk az
egészet és megmutattam, hogy a zsebek, amik „parkolóként” funckionálnak, apró
kis matchboxokat rejtenek. Ezután megbeszéltük, hogy hogyan lehet újra
összehajtani, majd az ajándék fölé hajló többi kis fejecske között hangosan
vezényelt: „Akkor ezt most fölvisszük játszani...” :) És már el is tűntek a
szobájához vezető lépcsőn.
Szóval,
azt hiszem, örült neki, de ha mégis lettek volna kétségeim, akkor azokat a
barátnőm levele, (amit másnap írt nekem), eloszlatta. :)
Hahó!
Képzeld,
a Marci ma hozta anyuékhoz az autópályád, és a családi fényképen is rajta
kellett lennie kiterítve, rajta az autókkal :)) Szóval, azt hiszem, tetszik
neki :)) Köszi még egyszer az ajándékokat, nagyon szuperek, látszik rajtuk a
rengeteg munka!!!! Mindenki el volt halva tőlük :))
Úgyhogy én most nagyon boldog vagyok... :)
Úgyhogy én most nagyon boldog vagyok... :)
