„Anyuka, ide becsüccs...”

Az esetek többségében én fürdöm a gyerekekkel, apuka pedig a kádba hajolva segédkezik a fürdetésben. Így szinte minden nap négyesben zajlik a szertartás: pancsolás, játék, mosakodás. Először Léna, utána Gergő. Ma kivételesen apuka fürdött az apróságokkal és én segítettem kintről. Nem lehetett nem fotózni... :)
...és amikor már mindannyian ott ültek a kádban, Gergő rámnézett, majd a vízre mutatott, miközben annyit mondott: „Anyuka, ide becsüccs.” :) Én pedig ettől kedvesebb invitálást a pancsoláshoz nemigen tudok elképzelni... :) 

Otthon

Ősz

Az őszi színek még csodálatosan pompáznak odakint, de lassan télbe hajlik az idő. Eltűnnek az élénk színfoltok: a piros bogyók és a színes levelek, ezért a kertet és az udvart igyekszem kicsit színesebbé tenni és megmenteni az egyhangú szürkeségtől. Nem kell hozzá túl sok minden - egy lámpás, mécsesek, néhány formás dísztök és bogyós növény - mégis, ha kinézek az ablakon, az üde színek barátságosabbá teszik a kilátást. Gergőnek is tetszik: lelkesen játszik azokkal a példányokkal, amiket elbír.

Ősz

A tökéletes túrógombóc - szerintem

...forró meggyel és pirított mandulaforgáccsal :) 

Meglehetősen sokféle variációt kipróbáltam már, de egyik sem volt az igazi. 

Amilyen egyszerű étel, annyira nehéz eltalálni a jó arányokat, hogy puha, könnyű gombócokat kapjunk. Sok-sok kísérletezés után végre sikerült olyat készíteni, ami valóban kedvemre való. 

Hozzávalók: 


• 50 dkg tehéntúró


• 4 csapott evőkanál búzadara

• 2 tojás

• 2 csomag vaníliás cukor

• 5 evőkanál étolaj

• 15 dkg zsemlemorzsa

Meggyszósz:

• 5 evőkanál meggybefőtt

• 3 evőkanál meggylekvár

• 3 evőkanál meggylé

• 3 dkg mandula

Elkészítés:

1. A túrót, a búzadarát, a tojásokat és a vaníliás cukrot robotgéppel összekeverjük, majd néhány órára hűtőbe tesszük, pihenni.

2. Közben egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, és megpirítjuk benne a zsemlemorzsát.

3. Pihentetés után egy lábosban vizet forralunk, a masszából pedig gombócokat formálunk. (Ezt bátran bízzuk a gyerekekre: ha amúgy is szívesen sürgölődnek a konyhában, akkor nagyon fogják élvezni - ahogy a díszítést is!) 

4. Óvatosan a forrásban levő vízbe tesszük, és 4-5 percig főzzük, majd szűrőkanállal kivesszük és a zsemlemorzsába forgatjuk őket. 

5. A mandulát pár percre forró vízbe áztatjuk, így könnyedén le tudjuk húzni a héját. Ezután hosszában felvágjuk őket, és egy serpenyőben kissé megpirítjuk.

6. A meggyszószhoz a lekvárt összekeverjük a meggylével, serpenyőben felforrósítjuk, végül beletesszük a meggyszemeket is. Egy percig forraljuk, majd lehúzzuk a tűzről.

7. A gombócokat melegen tálaljuk, a forró meggyel és pirított mandulával. 


Ha igazán bűnözni támad kedvünk, akkor tehetünk mellé egy-egy gombóc erdei gyümölcsös fagylaltot is. A hagyományosabb ízek kedvelői pedig kipróbálhatják vaníliás cukorral elkevert tejföllel. Így is mennyei!

(A megadott mennyiségből 12 db gombóc készíthető.)

Mese

A mesenézés szent és sérthetetlen művelet, Gergő pedig kezdi egyre inkább értékelni a mesefilmeket. Illetve csak egyet: Thomast, és barátait. Próbálom kordában tartani, és az esti, fürdés előtti órákra időzíteni, de néha muszáj engedékenyebbnek lennem, és kivételt tennem. Ugyanis képes naaaaagy szemeket meresztve nézni rám, és kétségbeesve ismételgetni, hogy „Dzsémsz. Egyet.” Mindehhez pedig nyújtja felém a kezét, az ujjacskáit morzsolgatva, bizonyítandó, hogy valóban csak egyet szeretne... (Ez persze nem igaz, mert jöhet kettő vagy három is akár, de ez részletkérdés.)

Korábban a rajzfilm zenéjét szerette leginkább, amire tánc gyanánt vidám rugózásba kezdett, de most már sokkal komolyabban veszi. Ha azt mondom, hogy: „Oké, egyet”, akkor máris húzza maga után a mini fotelt, tisztes távolságra a TV-től, belehuppan, kényelmesen elhelyezkedik és vigyorogva nyugtázza, hogy Ő „nyert”. 
Én pedig gyanítom, hogy a mese kezdetéig ott forog az aprócska kis fejében 
a gondolat, hogy valahogyan rávesz engem, hogy még egyet megnézhessen! :)

Esti program :)

A gyerekekért ugyebár mindent... Estefelé, szoptatom Lénát a kanapén - Gergő ilyenkorra már rendesen bepörög. Közben, a szabad kezemmel rajzolok neki. Templomot. Letörli a táblát, és nagyjából huszadszorra is elismétli a vezényszót: 
„-Tentom!” Fogalmam sincs, mi lesz a gyerekből, de tábornoknak kiváló lenne.

Szóval, rajzolom a templomot - napjában ötvenet biztosan, - így hát mostanában már próbálom „cifrázni”. Nem ám úgy egyszerűen, mint eleinte, hanem a magam szórakoztatására is. A szimpla egytornyú helyett újabban kupolásat is kap, 
a főhajó mellett mellékhajókkal, de ez sem elég. Ezért rajzoltam már kéttornyút, haranggal és órával, a többsége mostmár egy-egy domb tetején áll, körbevéve komplett faluval. Épphogy csak a kakas hiányzik a kerítésről... 
Nnnaszóval, miközben a kisebbiket szoptatom, és rajzolok is egyben, Gergő felpattan, és hozza a nyakba akaszthatós dobját, a dobverőkkel együtt... Halllom, ahogy anyukám halkan röhög a kanapé másik felén, miközben én megjegyzem, hogy: „Valóban, már csak a dob hiányzik a nyakamból”... Végülis mindjárt hazaér 
a férjem, vidám látvány fogadná... :)

Játszótér

Nem, normális esetben nem neccharisnyában járok a játszótérre. Ahogy a nagypapa sem öltönyben szokott mérleghintázni. Az unokatestvérem kisfiának keresztelője után tettünk egy rövid kitérőt a Vár alatti játszótérre, és volt benne valami nosztalgikus öröm, hogy a kisfiam - bár a játékok azóta lecserélődtek -  most ugyanott játszik, 
ahol gyerekként én magam is, annyiszor.