Szerelem :)

A kisasszonynak vitathatatlanul kellemes ízlése van. Már az első vacsora alkalmával kiszúrja magának Ákost, vagyis tulajdonképpen kiszúrják egymást... Léna hol nevetgélve, hol szemlesütve pillog a szomszéd asztal felé, ahol a fiú is „veszi a lapot”, innentől kezdve pedig beindul a gépezet... 
Délután a jó időben Léna és Gergő az emeleti teraszon sütkéreznek, Ákos alattunk áll és fölfelé sandít. Kérdezi Lénát, lemegy-e hozzá? Léna „leküld” egy mosolyt, majd válasz nélkül szalad tovább. Azért időnként a korláthoz lapul – azt figyeli, ott van-e még a fiú, – és amikor konstatálja, hogy ott van, fölkéredzkedik a kezembe: azt mondja azért, hogy jobban lássa Ákost. :) Később leül a teraszon levő székre és hanyagul lóbálja a lábait, közben a fejét néha előrébb dugja a rács irányába, és Ákosra nevet. Amikor sétálni indulunk, már nyílik is a szomszéd szoba ablaka: Ákos dugja ki a fejét, és a macisapkát reklamálja. A sapka a szikrázó napsütésben azonban most nem tart velünk... 
Vacsorához készülődve Lénát kérdezem: csinálunk-e copfot, hátha tetszik Ákosnak? Úgy tűnik, mindennek van határa, mert a válasz egy határozott  „– Nem”... :) De a fiú sötétbarna haja és kék szemei azért mégis mély nyomot hagynak – a vonzalomnak a cirka 30 év korkülönbség sem szabhat gátat :) – mert este, fürdetés előtt Léna egy kis bodyban ücsörög az ágyon, közben maga elé bambul és minden átmenet nélkül közli: „Ákoty. Hejetem.” (Ákos: szeretem.) :)