2014. 03. 24.
Viszlát tél!
A tél utolsó napjait élvezzük Schladming mellett, egy tüneményes Haus nevű falucskában, Ausztriában. Hóember készül az ébredező tavaszi napsütésben.
2014. 03. 28.
Séta Schladmingban
A Schladming mellett töltött egy hetünk végére beköszönt a tavasz: az utcákon elolvadt a maradék hó is, mi pedig élvezettel sütkérezünk a kellemes, késő délutáni napsütésben.
2014. 03. 29.
Sapkások
Léna imádja a sapkákat, csakúgy, mint a cipellőket. Az apartmannban föl-alá járva minden kósza sapkát felpróbál, legyen az nagy vagy kicsi... :) ...és ha már fotózzuk, Gergő sem akar kimaradni a mókából. Igaz, ő beéri a sajátjával!:)
...és Léna úgy gondolja, hogy ha ő nem lát engem, én sem látom őt... :)
A kisasszonynak vitathatatlanul kellemes ízlése van. Már az első vacsora alkalmával kiszúrja magának Ákost, vagyis tulajdonképpen kiszúrják egymást... Léna hol nevetgélve, hol szemlesütve pillog a szomszéd asztal felé, ahol a fiú is „veszi a lapot”, innentől kezdve pedig beindul a gépezet...
Délután a jó időben Léna és Gergő az emeleti teraszon sütkéreznek, Ákos alattunk áll és fölfelé sandít. Kérdezi Lénát, lemegy-e hozzá? Léna „leküld” egy mosolyt, majd válasz nélkül szalad tovább. Azért időnként a korláthoz lapul – azt figyeli, ott van-e még a fiú, – és amikor konstatálja, hogy ott van, fölkéredzkedik a kezembe: azt mondja azért, hogy jobban lássa Ákost. :) Később leül a teraszon levő székre és hanyagul lóbálja a lábait, közben a fejét néha előrébb dugja a rács irányába, és Ákosra nevet. Amikor sétálni indulunk, már nyílik is a szomszéd szoba ablaka: Ákos dugja ki a fejét, és a macisapkát reklamálja. A sapka a szikrázó napsütésben azonban most nem tart velünk...
Vacsorához készülődve Lénát kérdezem: csinálunk-e copfot, hátha tetszik Ákosnak? Úgy tűnik, mindennek van határa, mert a válasz egy határozott „– Nem”... :) De a fiú sötétbarna haja és kék szemei azért mégis mély nyomot hagynak – a vonzalomnak a cirka 30 év korkülönbség sem szabhat gátat :) – mert este, fürdetés előtt Léna egy kis bodyban ücsörög az ágyon, közben maga elé bambul és minden átmenet nélkül közli: „Ákoty. Hejetem.” (Ákos: szeretem.) :)
