Altató

Kivételes alkalom: nekem jutott ma Gergő altatása. Bebújok mellé az ágyba, még beszélgetünk egy kicsit. Azt mondja, egyedül alszik, de a kérdésre, hogy kimásszak-e mellőle, gyors, nemleges válasz érkezik. Így hát bújunk: hozzámgömbölyödik, 
és hirtelen új értelmet nyer a „kiskifli-nagykifli” felállás. :)



A takaró alatti „kuckóban” fészkelődik, majd hirtelen felül és azt mondja „Emmuska”... Bajban vagyok: két szépséges kis Emmát is ismerünk és múlt héten még a barnáért volt oda. Kérdezem, hogy most melyikre gondol: arra, akivel nemrégiben együtt hajókázott vagy arra, akit hintáztatott. Jön a válasz: arra, akit hitáztatott. Biztosra akrok menni, ezért felteszem a következő kérdést is: a szőkére vagy a barnára? „A szőkére”... :) 
Ezután újra mellém fekszik, fészkelődik még egy keveset, majd azt mondja: „Alszom. Betakarózzuk Gergőt. Anyuka nem megy ki." :) Maradok még egy kicsit, de már alszik is. És ki tudja...? Talán épp Emmuskával álmodik. :)