Légtorna

Vége a „jó világnak”. :) Gergőnk mostmár hálózsákban is ki tud mászni az ágyából, úgyhogy ma reggel arra ébredtem - pedig Léna végre átaludta az éjszakát, este 8-tól fél 6-ig, vagyis a reggeli etetés után még megvolt a remény, hogy én is visszaszundíthatok egy kicsit :) - hogy Gergő az ágy mellett állva egyre nyomatékosabban szólongat: „Anyuka, deje. Anyuka, deje már! Játsszunk!” :) 

Ennek megfelelően a napközbeni altatás is kínkeserves: kimászik-bemászik, hiába nézek szigorúan. Ez most nagyon tetszik neki, csak közben meg fáradt és nyűgös... A lesötétített szobában fekszem az ágya mellett a földön, készen rá, hogy visszarakjam, ha nekiindulna. De azt hiszi, hogy játszunk, úgyhogy öt percnyi szendergés után már egyre élénkebb... Szigorú vagyok - vagyis próbálok az lenni 
- és rezzenéstelen arccal hallgatni, ahogy ő a tornamutatvány közben vigyorogva ismételgeti: „Ez nem vicces!” :)