2011/12/24
2011/11/11
2011/10/22
Gergő keresztelője
Gergő keresztelőjét a családunk körében tartottuk, a szertartás után pedig megvendégeltük őket egy kis uzsonnára. Az eseményre készítettem meghívót, a levendulakrémes muffint pedig apró, színes nyomdával díszített kis táblácskákkal dekoráltam. A szetthez készült szalvétagyűtű, muffinkosárkák, poháralátétek és egy szép kis girland is, a sütis asztal fölé! :)
2011/07/23
2011/05/14
Kerti kaspók, szalvétatechnikával
A rusztikus stílusú kiegészítők a kedvenceim közé tartoznak, lakáson belül és a kertben is. Szalvétatechnikát alkalmazva könnyen és gyorsan kivitelezhetők a vidéki hangulatot idéző dekorációk.
• Akrilfesték, ragasztó és repesztőlakk: Hobbyművész
• Akrilfesték, ragasztó és repesztőlakk: Hobbyművész
2011/04/11
Hogyan vártalak?
Kisfiunk Gergő, február 17-én született meg. A várandósság és a születés öröme ihlette a montázst, melyet egy - a számomra legkedvesebb - témához kapcsolódó verssel tettem teljessé.
2011/04/05
Örülj, hogy fiú!
A 20. hét környékén derült ki a pocakomban lakó apróságról,
hogy kisfiú. Október volt. Decemberben aztán kaptam egy - azóta is féltve őrzött
- könyvet, amiben a legkedvesebbik „passzusom” (a fiúgyermek előnyeinek
taglalásakor), hogy „..ha megnő, biztosan egyből kinyitja nekem a
csavaros tetejű üvegeket..” :) ..de nem csak ezért örülök.. Azt
hiszem, a képek magukért beszélnek!
Család születik
Várandósságom közepe felé egy kedves barátom a mellékelt kis olvasmánnyal lepett meg. Rendkívül jót derültem az íráson, ami a magzat, majd a kisbaba szemszögéből mutatja be a szülővé válás feledhetetlen mozzanatait. Ezúton is köszönöm, Frigya! :)
Nógrádi Gábor - Hogyan neveljük az édesanyákat?
Az édesanya nevelése a születésünk előtt kilenc hónappal kezdődik. Ennek az állapotnak persze vannak technikai akadályai. Odabentről még nem tudunk kiüvölteni neki, mint tíz év múlva a klotyóról, hogy „Anyaaaaa! Nincs papííír!” Szerencsére ekkor még nincs is szükségünk papírra.
Arról, hogy embrióként milyen nyelven beszélünk az édesanyánkkal, fogalmunk sincs, de az a fontos, hogy érti. Az édesanya nevű hordozórakéta ekkor még általában nagyon értelmes és jó magaviseletű tanítvány. Ha szomjasak vagyunk, anyánk hanyatt-homlok rohan vizet inni.
Ha a fejlődésünkhöz hiányzik a só, ráveti magát a sótrartóra. Ha a mész hiányzik, akkor anyánk nyalogatja a vakolatot. Az is előfordul, hogy éjfélkor felkölti a mellette horkoló idegen pasast, akit később majd apukámnak kell szólítani, és elküldi dobostorta után, a hideg éjszakába.
Néhány hónap múlva már jól látható lábmunkával folytathatjuk nevelési erőfeszítéseinket. Egy rúgás: nem jól fekszel. Két rúgás: kávé, cigaretta tilos. Három rúgás: mondd meg apukámaranyomnak, hogy kapcsolja át a tévét, mert nem bírom hallgatni ezeket a lövöldözős filmeket.
Ez az egyszer rugdosásos nevelési technika a születésünk után egy ideig nem használható. Ekkor bevetjük az ötmacskafarkára-léptek módszert, mert másképpen sem anyánk, sem a borostás képű családi rabszolga nem érti, mit akarunk. Ha például értelmes pislogásokkal és gőgicsével a tudomásukra hozzuk, hogy tele a pelenka, akkor nem a kezük jár, hanem a szájuk, hogy vajon Oxfordba vagy a Harvardra irassanak-e majd be minket, azzal a lenyűgöző Einstein-pillantásunkkal. Kénytelenek vagyunk átmenni szirénába és így felvilágosítani őket arról, mi a helyzet a kakafronton.
Édesanyánk különösen éjszaka nehéz felfogású. Gyakran előfordul, hogy először meg se moccan, és ha a második, harmadik sikolykísérletre végre méltóztatik ijedtében leesni az ágyról, arra hivatkozik, hogy fáradt. Mi az, hogy „fáradt”? Én nem vagyok fáradt? Azt hiszik a nevelés sétalovaglás? Egész nap mást se csinálok, mint megpróbálok rendes, első üvöltésre talpra ugró szülőt faragni belőlük és akkor még nekik áll feljebb? Van ezeknek fogalmuk, mennyi energiába kerül például visszaüvölteni a cumit a számba? Esküszöm, néha már azt is megbánom,
hogy megszülettem. Ezeknek?!
Végül sok év alatt, hosszú, szívós munkával sikerül elérni a nevelés örök és legfontosabb célját. Azt, hogy édesanyánk önálló, szabad akaratú és határozott személyiségnek érezze magát, aki mindig azt csinálhat, azt tehet, amit mi akarunk.
Két dologról azonban sohasem tudjuk leszoktatni az édesanyánkat. Az egyik az, hogy minden pedagógiai erőfeszítésünk dacára szeressen bennünket. A másik pedig, hogy ne mossa ki a kedvenc zokninkat, amit csak hat napja hordunk.
Fotó: http://www.mandiemese.blogspot.com/ és RV
Nógrádi Gábor - Hogyan neveljük az édesanyákat?
Az édesanya nevelése a születésünk előtt kilenc hónappal kezdődik. Ennek az állapotnak persze vannak technikai akadályai. Odabentről még nem tudunk kiüvölteni neki, mint tíz év múlva a klotyóról, hogy „Anyaaaaa! Nincs papííír!” Szerencsére ekkor még nincs is szükségünk papírra.
Arról, hogy embrióként milyen nyelven beszélünk az édesanyánkkal, fogalmunk sincs, de az a fontos, hogy érti. Az édesanya nevű hordozórakéta ekkor még általában nagyon értelmes és jó magaviseletű tanítvány. Ha szomjasak vagyunk, anyánk hanyatt-homlok rohan vizet inni.
Ha a fejlődésünkhöz hiányzik a só, ráveti magát a sótrartóra. Ha a mész hiányzik, akkor anyánk nyalogatja a vakolatot. Az is előfordul, hogy éjfélkor felkölti a mellette horkoló idegen pasast, akit később majd apukámnak kell szólítani, és elküldi dobostorta után, a hideg éjszakába.
Ez az egyszer rugdosásos nevelési technika a születésünk után egy ideig nem használható. Ekkor bevetjük az ötmacskafarkára-léptek módszert, mert másképpen sem anyánk, sem a borostás képű családi rabszolga nem érti, mit akarunk. Ha például értelmes pislogásokkal és gőgicsével a tudomásukra hozzuk, hogy tele a pelenka, akkor nem a kezük jár, hanem a szájuk, hogy vajon Oxfordba vagy a Harvardra irassanak-e majd be minket, azzal a lenyűgöző Einstein-pillantásunkkal. Kénytelenek vagyunk átmenni szirénába és így felvilágosítani őket arról, mi a helyzet a kakafronton.
hogy megszülettem. Ezeknek?!
Végül sok év alatt, hosszú, szívós munkával sikerül elérni a nevelés örök és legfontosabb célját. Azt, hogy édesanyánk önálló, szabad akaratú és határozott személyiségnek érezze magát, aki mindig azt csinálhat, azt tehet, amit mi akarunk.
Két dologról azonban sohasem tudjuk leszoktatni az édesanyánkat. Az egyik az, hogy minden pedagógiai erőfeszítésünk dacára szeressen bennünket. A másik pedig, hogy ne mossa ki a kedvenc zokninkat, amit csak hat napja hordunk.
Fotó: http://www.mandiemese.blogspot.com/ és RV
2011/03/28
Várandósság Gergővel
A várandósságom Gergővel 8 hónapig teljesen problémamentes volt. A 33. hét környékén kezdte el pedzegetni az orvosom, hogy kissé le van maradva a baba súlya az átlagoshoz képest. Ezidőtájt már a vérnyomásom is ingadozott, így végül
a 35. héten - bár csupán rutin ultrahang- és CTG vizsgálatra érkeztünk a kórházba - az orvosom a baba kiemelése mellett döntött.
Egy hét kórházi vendégeskedés után az intenzív osztályon, hazaengedtek bennünket, éppen a születésnapomon! :) A fotók tulajdonképpen az utolsó pillanatban készültek, négy nappal Gergő születése előtt.
Fotó: http://www.mandiemese.blogspot.com/ és RV
a 35. héten - bár csupán rutin ultrahang- és CTG vizsgálatra érkeztünk a kórházba - az orvosom a baba kiemelése mellett döntött.
Egy hét kórházi vendégeskedés után az intenzív osztályon, hazaengedtek bennünket, éppen a születésnapomon! :) A fotók tulajdonképpen az utolsó pillanatban készültek, négy nappal Gergő születése előtt.
2011/03/03
2011/03/01
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)