Tesók :)

A gyerekek egymás iránti szeretetének megnyílvánulásai - talán érthető módón - melegséggel töltik el a szívemet. És bár ezek a fotók gyakran nem sikerülnek a legjobban, mégis, a tartalmuk és az, amit kifejeznek, a legtöbbet jelentő képek lesznek.

Amikor azt látom, hogy megölelik vagy megpuszilják egymást, olyan hirtelen szeretetmegnyílvánulások, amiket nem könnyű lencsevégre kapni, hiszen sokszor csak egy-egy másodpercig tart. Ilyen alkalmakkor a fényképezőgép csupán a második gondolatom - inkább bennük gyönyörködöm, - de ha tehetem, akkor már szaladok is érte, hogy megörökíthessem a pillanatot. És ha sikerül, akkor az sem számít, hogy maguk a felvételek rossz minőségűek lesznek. 

Ugyanolyan ez, mint amikor az autóban, hátul a gyerekülésekben egymás kezét fogják. Így utazunk: hazafelé tartunk, közben Gergő - csupa melegséggel a hangjában - azt mondja: „Hazamegyünk, Lénuska”. :) 

Láz

Lázasak az apróságok. :( Éjjelente Gergő átcsoszog hozzánk a hálószobánkba és befészkeli magát a „nagy ágyba”. Sírdogál, nehezen lehet megnyugtatni, de végül elalszik. Tüzel a kis homloka. Kérdezem: „Fáj valamid?” A válasz: „Igen”. Én: „Mid fáj?” Erre ő: „A hajam...” :)
Ezzel nem vagyunk előrébb, és bár megmosolygom a választ, azért mégiscsak jó lenne tudni, hogyan segítsek neki...?
Közben Léna is fészkelődik: őt eleve a mi ágyunkban altattuk, szokásunktól eltérően. Mert persze, mindenkinek a saját ágyában kellene aludnia, de a láz az más... :) Léna este percek alatt elalszik rajta - én pedig idejét sem tudom, mikor volt ilyen utoljára? Talán csak 1-2 hónapos korában... 
És bármennyire is vágytam én erre, hogy rajtam aludjanak kiterülve, elernyedt kezecskékkel és lábacskákkal, mint egy kis béka, egyik gyerekre sem volt jellemző soha - leszamítva az első hónapokat - hogy rajtam vagy akárki máson aludjanak... 
Most pedig Léna mellettem szuszog, Gergő bújik és - bár annak nem örülök, hogy lázasak - élvezem a bújás minden pillanatát. Lénát napközben is magamon altatom, Gergő pedig hozzánk bújik. A maga kis két és fél évével, talán egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor volt ilyen... Az egyik ilyen emlékezetes alkalom szintén egy lázas éjszakához kötődik: szilveszter éjjel bújt hozzám azzal, hogy „- Anyuka, bújjunk!”... :)
A kedvük szerencsére napközben egészen jó, játszanak és ugrálnak az ágyon, esznek is, úgyhogy azért olyan nagy baj nem lehet. A nyugtalan éjszakákat pedig bízom benne, hamarosan magunk mögött hagyjuk...

Őszi sál Gergőnek

Tavaly már elkezdtem kötni Gergőnek egy sálat, de valahogy nem jutottam a végére. Most újra nekifogtam, és csakhamar el is készültem vele. Egyszerű lutakötést használtam, és szerintem nagyon vidám darab lett. Épp Gergőhöz illő! :)

Fonal: 7 különböző szín szükséges

Tű vastagsága: 6 mm

A sál végső mérete: 70×12 cm

1. Felszedünk 24 szemet.

2. A színén és a visszáján is mindvégig sima szemeket kötünk, vagyis lustakötéssel dolgozunk.

3. 30 sor lekötése után színt váltunk, és ezt így folytatjuk a 7 különféle színnel. 

4. Az utolsó sort lezárjuk, és készen is van a sál! :)