Gergő diós sütije

Gergő nagyon szeret itthon segíteni, amikor főzőcskézem, így az ovis program - melynek során sütit sütöttek, - különösen kedvére való volt. Nagy örömmel mesélte, mit hogyan csináltak, miből mennyit tettek a sütibe és, hogy hogyan méricskéltek a mérlegen? 
Az óvó nénitől elkértük a receptet - bár Gergő szinte minden mennyiségre és hozzávalóra jól emlékezett :) - hogy itthon is reprodukálhassuk. 
Azt már napokkal a sütés előtt eltervezte, hogy vendégeket hívunk majd, így hétvégén elkészítettük a sütit és áthívtuk a mamát, meg a papát. Gergő irtó büszke volt az első saját készítésű sütijére, ahogyan én is rá!!! :)

Tészta hozzávalói (8 kis szelethez): 

• 25 dkg liszt 

• 20 dkg cukor

• 3 tojás

• 3 dkg vaj

• 10 dkg darált dió 
• 2 dl tej

• 1 kávéskanál sütőpor

Elkészítés:

1. A cukrot a tojással habosra kavarjuk.

2. Beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, hozzáadjuk a vajat, jól összedolgozzuk, végül hozzá keverjük a tejet és a diót is. 

3. A tészát 20x30 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe, vagy kisebb tortaformába öntjük. 
4. 180 ºC-ra előmelegített sütőben, alul-felül sütési mód mellett sütjük. (Tűpróba!)

Korona - WC papír gurigából :)

A koronát eredetileg Lénának szántam, a szülinapi ünnepségére, de annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy nem győztem gyűjtögetni a gurigákat, hogy ők is készíthessenek, a saját ízlésük szerint összeválogatott mintákból további darabokat. Nagyon ügyesen és főképp lelkesen ragasztgattak, válogatták a mintákat, a kivágásban, lukasztásban pedig segítettem nekik.

A dolog nagyon egyszerű: WC papír guriga kell hozzá csupán, színes dekortapaszok, egy biztosítótű a lukasztáshoz, olló a formára vágáshoz és gumicérna, amit a koronába fűzve végül a fejükre kerülhet az „alkotás”. :)

A gyerekek aztán napokig hurcolták magukkal mindenfelé, szerintem irtó édesen áll Gergőnek is! :)

 

Kapcsolódó bejegyzések:

Gergő elkelt :)

Gergő legkedvencebbik kis ovis társa jelen pillanatban Bogyó. Már vendégségben is voltak nálunk, mert nagyon kedvelik egymást a kisasszonnyal. Nem teljesen újkeletű a dolog, láttam már őket együtt szaladgálni az oviban vagy mérleghintázni és teljes transzban, ha nem egyszerre érkeztünk Bogyó anyukájával. Nemrégiben összefutottunk a játszótéren is, a meglepetés ereje pedig hatalmas volt: Gergő széles vigyorral, kiabálva üdvözölte és azonnal szaladt hozzám elújságolni, hogy megérkezett Bogyó is. Onnatól kezdve pedig együtt játszottak, csúszdáztak: Gergő ölében ült Bogyó, búcsúzáskor pedig még puszit is váltottak. Szóval nagy az összhang... :)

Bogyó anyukája a minap azzal fogadott, hogy a kislány azt találta ki reggel, hogy Gergő lesz a férje, és ezt az aznap az oviban meg is beszéli vele. Ezen felül 5 fiú gyereket és 2 lány gyereket szeretne, és ezt is elmondja majd Gergőnek, hogy tudjon róla. A szemöldököm az információtól a homlokomra szaladt, de türelmesen vártam, hogy vajon Gergő is említi-e nekem délután ezt a csekélynek semmiképpen sem nevezhető tényt. Nem szólt, én pedig tovább vártam, hátha Bogyó mégsem hozakodott elő az ötlettel. Utólag azonban megtudtam Bogyó anyukájától, hogy ő bizony említette Gergőnek a nagyszabású terveit, így  már én is előhozakodtam a kérdéssel... :)

Én: - Tényleg megbeszéltétek Bogyóval, hogy ő lesz a feleséged?
Gergő: - Igen, (némi hatásszünet), majd folytatja: - Meg a Léda.
Én: (ismét felvont szemöldökkel, értetlenkedve): - ??? Hogyhogy?
Gergő: - Hát, mindketten azt akarták. 
Én: - Mindketten a feleséged akarnak lenni? 
Gergő: - Igen. És veszekedtek. Hogy „- Nem! Én! Nem! Én!”
Én: - És te? Mit mondtál?
Gergő: - Hogy elég legyen! Mindkettőtöknek leszek...

Jót mosolyogtam persze, meg apuka és a nagyi is, de azt hiszem, valami beindult... Nemrég még Lilikének készített ajándék szivecskét gyönygyökből, aztán Lilit láttam mérleghintázni Gergővel, de már ott toporgott mellette Bogyó és megindult a „harc”, némi kislányos lökdösődéssel... 

És ha ez még mindig nem lenne elég: az egyik anyuka arról faggatott nemrégiben, hogy mesélt-e nekem Gergő valamit Zsófikáról? Mert Zsófika szerint puszilkodtak... és hát, állítólag a szájára... Szemöldökfelvonás persze, megint. Utóbb kérdezem Gergőt, adott-e már valakinek puszit az oviban? 

Gergő: - Nem emlékszem. 
Én: - Zsófinak? 
Gergő: - Igen. 
Én: - És hova? 
Gergő: - Az arcára. 
Én: - Az arcára? Biztos? Nem a szájára? 
Gergő: - Neeeem, dehogy. Attól betegnek lehet lenni...

Hát, valahogy így vagyunk... Gergő, a lányok... meg az én felvont szemöldököm...  :D :D :D